Debrecenben született 1927. október 5-én. A Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában tanult, majd 1935-ben érettségizett le. Később a debreceni egyetemen magyar-latin szakos tanári és bölcsész diplomát szerzett 1940-ben. A kornak megfelelően még abban az évben tanítani kezdett Debrecen városában, először a Református Leányiskolában két évig, majd Hódmezővásárhelyen három kerek esztendőt tanított (1945). Az irodalomnak majdnem minden területén kipróbálta magát, 1947-ben férjhez ment Szobotka Tiborhoz. Ebben az időszakban írta meg első versesköteteit. Tanítása után munkatársa lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, de 1949-ben elbocsátották. Eközben Páhiban is tanított rövid ideig. 1949-ben kapta meg első díját (Baumgarten-díj), de még abban az évben visszavonták tőle, ám ezek után egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ennek ellenére ő még műveit nagy gondossággal megírta, és ebben az időben kezdett regényeket írni, közben általános iskolai tanárként dolgozott. Türelmesen várta, 1958-at amikor már kiadathatja majd műveit. A határidő lejárta után már regény és drámaíróként tért vissza a szakmába. A Freskó (1958), és Az őz (1959) könyveinek segítségével lett ismert ember az országban. Ezek után szabadfoglalkozású író volt. Ontotta magából a könyveket. 1982-ben férje meghalt, és özvegyen maradt felesége maradt hagyatékának gondozója.1985-től a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke. Megalapította a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát többedmagával (1992), majd egy évvel később a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává választották meg, majd 2001-ben a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktorává. Az Európai Tudományos Akadémia tagja is volt. Debrecen díszpolgárává avatták. 2007. november 19-én, kerepesi otthonában elragadta a halál. Ismert íróként könyvei több nyelven is megjelentek a legkülönbözőbb országokban. Élete során több díjat is kapott, de talán a legfontosabb a Kossuth-díj, melyet 1978-ban vehetett át.